Kézhez szoktatás

A szocializációban nekünk, embereknek is nagy szerepe van, azonban figyelembe kell venni, hogy minden hörcsög saját személyiséggel születik. Fontos a genetika, az előélet és hogy mennyire bátor, barátságos jellem. A legkönnyebb dolgunk a fiatal, pár hetes állatokkal van, hiszen ők még nagyon rugalmasak, nincsen berögződött szokásaik.
 

Amikor hozzánk kerül a höri, adjunk neki pár napot, amíg berendezkedik az új helyére, megszokja az új berendezéseket, hangokat, szagokat. Legalább 2-3 napot érdemes hagyni annak érdekében, hogy nyugodtan felfedezze az új környezetet. Ilyenkor ne is nyúljunk be hozzá, csak étellel és vízzel kínáljuk.
 

Először minél több időt töltsünk a lakhelye közelében este, mikor ébren van. Ne keltsük fel!
Ilyenkor beszéljünk hozzá, szokja a jelenlétünket, lássa, hogy mi helyezzük be neki az ételt, a legjobb, ha különösen finom, nagyobb falatokat is, amit a kezünkből is nyújthatunk neki. Ha hajlandó elfogadni, az már félsiker.
 

Mindig lassan közelítsünk és lássa a kezünket. Ha hirtelen érünk hozzá – főleg a hátához-, akkor ragadozónak hihet minket és támadhat. Érdemes szemből vagy oldalról benyúlni felé, először csak a ketrecbe/terráriumba nyúlva egy ujjal simogatni. Mikor már megszokta az érintést, megpróbálhatjuk lassan alányúlva kiemelni. Egyértelmű jelét adja, ha nem szeretne részt venni a barátkozásban, akkor

engedjük el és legyünk türelmesek, próbálkozzunk minden nap pár percet, ha kell, akkor először kesztyűben.

Vannak hörcsögök, akik minden próbálkozás ellenére sem szeretnek kézben lenni, akkor vállaljunk ilyen kisállatot, ha ezt készek vagyunk elfogadni.